Igazán szép a köztük lévő kapcsolat, kezdetben. Akkor még nincsen Kagome, nincsen Naraku vagy Onigumo, akkor még tényleg mondhatjuk, hogy igen, legyen. A félszellem és a papnő lassan szeret egymásba, társat látnak a másikban, mindketten magányosak. Egymás mellett állnak, támogatják a másikat, érzik, hogy összetartoznak. El is határozzák, hogy a szent ékkő segítségével lehetővé teszik, hogy hátralévő életükben örökké együtt lehessenek, boldogan. De aztán egy félreértés következtében azt hiszik, a másik elárulta őket. Kikyou meghal, InuYasha pedig egy varázslat által egy fához szegeződik. Ötven évvel később Kagome ébreszti fel a hanyout aki azt hiszi Kikyouval áll szemben. Kis idő elteltével egy varázslónő,Urasue feltámasztja Kikyout, a hamvaiból és földből alkot neki újra testet. Kikyou ezután élőhalottként jár a világban, lopott lelkek segítségével képes csak összetartani a testét. Már nem a korábbi érzelmekkel van InuYasha iránt, lelkét csak a hanyou iránt érzett gyűlölet tölti ki, mert azt hiszi, a félszellem az, aki elárulta és a halálát okozta. Bosszút fogad InuYasha ellen, egy cél hajtja csupán, hogy magával vigye őt a halálba. Bár a későbbiekben a hanyou és Kikyou is megtudja, hogy valójában mi történt ötven évvel ezelőtt, a papnő továbbra sem tesz le arról, hogy InuYasha kövesse őt a túlvilágra.

InuYashát teljesen felkavarja, hogy Kikyou újra életben. Nem mintha a halálát akarná, de az, ami ő és közte történt a múlté. Bár még érez valamit a papnő iránt -először azt gondolja, még mindig szereti- már nem akar vele lenni, hiszen a Kagome iránt érzett szerelme sokkal erősebb. Csak úgy érzi, felelős Kikyouért, és tartozik neki annyival, hogy bármi áron megvédi őt, és még akár a halálba is követi. De azt mindannyian tudják, hogy a köztük lévő kapcsolat soha többé nem lehet a régi. Mindettől függetlenül InuYasha még szereti Kikyout, de már nem szerelemmel, inkább csak részvéttel. Az biztos, hogy sosem fogja elfelejteni a papnőt, de az még biztosabb, hogy Kagomét jobban szereti már, mint egykori szerelmét.